Általános meteorológiai ismeretek

 

A meteorológia a légkörrel, az időjárással és az éghajlattal foglalkozó tudomány. A légkörben lejátszódó fizikai jelenségeket vizsgálja. Kutatja a jelenségek okait, azok kölcsönhatását az élő és az élettelen világon.

Idő, időjárás fogalma: Az idő a légkör pillanatnyi fizikai állapota az idő. Az időjárás az idő változásának folyamat.

Az éghajlat: Adott légtér, övezet időjárási rendszere, melyet befolyásol a földrajzi szélesség, a tengerszint feletti magasság, a domborzat, a növényzet és az ember is. 

A Föld légkörének szférái: [link]

• Troposzféra: a talajfelszíntől 10-12 km magasságig terjed
• Sztratoszféra: 10-50 km közt
• Mezoszféra 50-90 km távolságban a Föld felszínétől
• Termoszféra: 90 km felett => Itt található a világűr határa is az úgynevezett Kármán vonal (100 km -re a Földfelszíntől)

A légkör összetétele:

• I. Alapgázok: nitrogén (78 százalék), oxigén (21 százalék), nemesgáz (1 százalék); 
• II. Egyéb gáznemű anyagok: szén-dioxid, vízgőz
• III. Légszennyező anyagok

Üvegházhatás: az a folyamat, amikor a Napból érkező rövid hullámhosszú, nagy energiájú sugárzás ugyan eléri a földfelszínt, melegítve azt, ám az innen kilépő hosszú hullámú, alacsony energiájú sugárzás már nem tud távozni a világűrbe, mert az üvegházhatású gázok elnyelik. Mivel az atmoszférában maradnak és visszasugározzák az infravörös sugárzást a Földfelszínre, melegítik a Föld klímáját. Minél magasabb tehát a három legkárosabb üvegházhatású gáz - széndioxid, metán és dinitrogén-oxid - mennyisége a bolygó légkörében, annál gyorsabb a felmelegedés és radikálisabb az éghajlatváltozás. [link]

Az időjárási elemek:

• Napsugárzás
• Léghőmérséklet
• Talajhőmérséklet - befolyásolja a talaj színe, anyaga, szerkezete
• Légnyomás - mérése barométerrel történik
• Szél - Vízszintes irányú, légnyomás-kiegyenlítődés miatt kialakuló légáramlat. Mérése: irány, sebsség, erősség
• Páratartalom - a levegő víztartalma. Relatív páratartalom = telítettséget fejez ki, vagyis a tényleges és a lehetséges víztartalom hánydosát

Napsütéses órák száma: Egy adott évben, adott területen mérhető napsütéses óra menyisége. Legtöbb Szeged környékén. A legkevesebb napsütéses óra Észak-Magyarországon, illetve más hegyvidéki területeken jellemző.

Csapadékképződés: A legtöbb csapadék a Dunántúlon (850 mm/év), a legkevesebb pedig az Alföldön esik (500-550 mm/év). Egy adott éven belül a május - július közti időszak a legcsapadékosabb, a december - március közti időszak a legszárazabb.

Felhőképződés, esők: A felhő a magasban lebegő apró vízcseppek vagy jégkristályok halmaza. Például: jégfelhő, gomolyfelhő, rétegfelhő. Csapadékformák: csendes eső, zápor eső, szitáló eső, ónos eső, jégeső, dara, havas eső, hó.

Makroklíma és mikroklíma

Éghajlat video

Mikroklíma:  kicsiny légtereknek különleges, az általánostól eltérő éghajlata. A talajközeli pár deciméteres légrétegek és a zárt terek (szoba, munkahely, raktár stb.) éghajlata tartozik ide, de mikroklímája van a lombkoronának, a madárfészeknek stb. Vizsgálata főleg gyakorlati célból szükséges, hiszen az emberi, növényi és állati élet a mikroklímában játszódik le.

Makroklíma: Több ezer km2-nyi területnek a tágabb környezettől különböző, jellegzetes éghajlata.

Magyarország éghajlata

Hazánk a Kárpát-medencében található, melyet nyugatról az Alpok, keletről a Kárpátok, délről pedig a Balkán határol.

A Kárpát-medence időjárását 3 tényező befolyásolja leginkább:

• Az Atlanti-óceán felől érkező szubtrópusi levegő (meleg)
• az Észak-atlanti hűvös, csapadékos levegő
• a szibériai szárazföldi levegő

Magyarországon az évi átlaghőmérséklet: 10 - 11 fok.

Magyarország éghajlati körzetei:

• Nagyalföld és a Fejér megyei síkság
• Kisalföld
• Dunántúl domb és hegyvidéke
• Északi hegyvidék

A Nagyalföld éghajlati jellemzői:

Itt a legtöbb a napfény

Kevés az éves csapadék mennyisége

Országunk legfontosabb gabonatermő területe (búza, árpa)

A fontosabb növények vetésterületei (2018): LINK

• - Búza: 1 035 665 ha
• - Kukorica: 955 881 ha
• - Napraforgó: 627 940 ha
• - Repce: 342 824 ha
• - Árpa: 218 968 ha
• - Lucerna: 206 850 ha

Egyéb éghajlati körzetek:

Kisalföld: Az ország leginkább szeles vidéke (északnyugati  szél)

Dunántúli dombság és hegyvidék: Uralkodó széliránya az északi, éghajlata kiegyenlítettebb mint az Alföldé, csapadékmennyisége bőséges

Északi hegyvidék: Az ország leghűvösebb vidéke, a csapadék több, mint az Alföldön, alkalmas szőlőtermesztésre (pl. Tokaj)

Földrajzi régiók, területek: Térképes szorgalmi feladat: rajz készítése a füzetbe. Téma: Kárpát-medence domborzata, színekkel jelölve. Csak kézzel készítve és csak füzetbe megcsinálva érvényes a feladat!

A Kárpát-medence éghajlata, mezőgazdasági viszonyai 

• A Kárpát-medence a Duna középső vízgyűjtő területe, legnagyobb részt síkság.
• Főbb folyói: Duna, Tisza, Dráva, Száva, Maros, Kőrös, 
• Több ország osztozik a Kárpát-medencén, ezek Magyarország és Szlovákia teljes egészében, Ausztria, BoszniaHercegovina, Csehország, Horvátország, Románia, Szerbia, Szlovénia és Ukrajna pedig kisebb-nagyobb területrészekkel.
• A Kárpátok hegységének legmagasabb pontja: Gerlachfalvi-csúcs(Szlovákia): 2655 m, Magyarország legmagasabb pontja: Kékestető (1014 m) 

Agrometeorológia

1. Az agrometeorológia a mezőgazdasági termelés segítését célzó tudományterület.
2. Segíti a tavaszi fagykárok megelőzését és a késő tavaszi fagyásokra való felkészülést.
3. Szerepe van az egyes növények vetési idejének meghatározásában.
4. Lényeges eleme a talajhőmérséklet mérés, mely fontos például a cukorrépa vagy kukorica temesztésben.
5. Az agrometeorológia része a talaj nedvességtartalmának mérése is, az öntözési munkák tervezése miatt.
6. Ennek a tudományterületnek a segítségével javíthatóak a termelési eredmények, a hozamok és tervezhetőbb a mezőgazdasági munka is.

A fontosabb növények vetésterületei (2018): LINK

Az öntözés 

Hazánkban átlagosan 500 - 550 mm/év a csapadékmennyiség, így szinte minden tájegységen indokolt az öntözés. Az öntözés 5 célja: talajelőkészítés, kelesztés, vízpótlás, frissítés, táplálás. Az öntözővíz mennyisége (talajelőkészítésnél): homoktalajon (1,2 mm), vályogtalajon (1,6-1,8 mm), kötött talajnál (2-2,4 mm). Az öntözés módjai: felületi öntözés, altalaj öntözés, eőszerű öntözés, csepegtető öntözés. Magyarország csapadék értéke: 9 kategória ismert, melyek közül az első három az 500-550 közti tartományba esik. 

Az időjárási elemek hatása a mezőgazdaság termelésre

1. A légkör összetétele, oxigéntartalma, vízpára hányada befolyásolja a termelést.
2. A napsugárzás kiemelkedő jelentőségű. Vannak hosszúnappalos és rövidnappalos növények. Előbbiek: lucerna, hagyma, paradicsom, utóbbiak közé tartozik például a kukorica és a napraforgó. Ismertek még fénykedvelők, árnyékkedvelők és árnyéktűrők.
3. Hőmérséklet: öröklött tulajdonság (trópusi, mérsékelt növények), télálló képesség.
4. Víz: Az egyik legfontosabb környezeti tényező. Elsődleges forrása a csapadék (eső), másodlagos az öntözés. Erózió: amikor az elfolyó vízmennyiség talajpusztulást okoz lejtős területeken. Aszály: amikor a hosszan tartó csapadékhiány miatt a talaj kevés nedvességet tartalmaz. 
5. A szél: jelentős lehet a talajszárító hatása. Defláció: amikor a szél magával ragadja a talajrészecskéket talajrombolást okozva (pl.: kunsági homoktalajok, löszös vidékek)

A mezőgazdaság ágazatai

Ágazatok: A mezőgazdaság alapvetően növénytermesztési, állatenyésztési, állattartási ágazatokra tagolódik, melyekhez kapcsolódnak a feldolgozó ágazatok.

A növénytermesztés részei:

• - Szántóföldi növénytermesztés
• - Kertészeti növénytermesztés
• - Egyéb növénytermesztés

Szántóföldi növénytermesztés részei:

1. Búza, őszi búza termesztés
2. Kukorica termesztés
3. Ipari növény termesztés
4. Takarmánynövény termesztés
5. Egyéb növénytermesztés

Kertészeti növénytermesztés:

1. Burgonya termesztés
2. Zöldségfélék termesztése
3. Gyümölcs termesztés
4. Borszőlő termesztés

Állattenyésztési ágazatok:

• Gazdasági haszonállatok: sertés, szarvasmaha, baromfi, juh, ló
• Tenyészállat tartás: amikor a jobb tulajdonságokkal rendelkező utódok elérése érdekében pároztatjuk az állatokat
• Kisebb számban és jelentőséggel tartott állatok: pl prémesálatok, nyúltenyéstés

Gazdasági csoportosítás

Azok a növények sorolhatóak ide, melyeket valamilyen pénzben kifejezhető haszon reményében termesztünk. Csoportjaik:

• Szántóföldi növények
• Szálastakarmányok
• Zöldségnövények
• Gyümölcstermő növények
• Szőlő

Rendszertan: Linné besorolása alapján, 8 rendszertani egységet különböztetünk meg:

• ország
• törzs
• osztály
• rend
• család
• nemzetség
• faj
• fajta

Házi feladat: 3 növény esetében végezd el a rendszertani besolorolást.

A szántóföldi növények (tk.26)

A szántóföldi növénytermesztés keretében termeljük meg az emberek élelmét, az élelmiszeripar nyersanyagait, a ruházkodáshoz szükséges textilipari növényeket, az élvezeti célokat szolgáló növényeket, valamint az egyes gyógynövényeket. Csoportjaik rendszertani helyük szerint: egyszikűek és kétszikűek, felhasználási módjuk szerint:

• gabonafélék
• hüvelyes növények
• gyökér-gumós növények
• ipari növények

Gabonafélék: Búza, rizs, kukorica, árpa, köles, cirok, zab, rozs. Alaptáplálékot szolgáltatnak

Hüvelyes növények: Mind magjuk, mind száruk, mind levelük fehérjében gazdag, így a humán fogyasztás mellett, a talajt is gazdagítják. Ide tartozó növények, bab, borsó, lencse, földimogyoró, csillagfürt. 

Gyökér-gumós növények: Ide tatozik a burgonya, mely fontos népélelmezési növényünk, illetve a cukorrépa, mely a hazai cukorgyártás alapanyaga és így az ipari növények közé tartozik. 

Ipari növények: Azok a gazdasági növények tartoznak ide, melyek feldolgozása ipari körülményeket ésfelszereltséget igényel. Három területe: olajipari növények (pl. napraforgó, repce), textilipari növények (pl len, kender), élvezeti növények (pl dohány). 

Talajtan

A talaj fogalma: Talajnak nevezzük a szilárd földkéreg legfelső, laza és termékeny takarórétegét. A növénytermesztés szempontjából legfontosabb jellemzője az, hogy a termesztendő növényeket a fejlődés ideje alatt képes vízzel és tápanyagokkal ellátni.

Humusz: A talajban lévő, lebontott szerves szerves anyagoknak, valamint a lebontásban résztvevő mikroorganizmusok váladékainak és elhalt tömegeinek együttese. A legfontosabb tényező a mezőgazdaságban az időjárás mellett. 

Talajtípusok

Barna erdőtalaj: Hazánkban a termőterületek egyharmada tartozik ide. Jellemzően a Dunántúl talajtípusa. Lúgos, enyhén savanyú talajtípus. Leginkább a rozs, burgonya, vöröshere, másodsorban a búza, kukorica, cukorrépa termeszthető rajta. 

Csernozjom talaj: Magyarországon a művelhető területek egynegyede tartozik ide, főleg a Tisza mentén, a Dél-Alföldön jellemző. Kémhatása közömbös, vagy gyengén lúgos, humusz-tartalma: 3-4%. Mindenfajta növény termeszthető benne. 

Szikes talajok: A magyarországi talajok 10% -a szikes. Jellemzője a rossz vízgazdálkodás. Főleg a Kiskunságban fordul elő, illetve a Hortobágyon, a Kőrösök vidékén. 

PH érték []: A kémhatást megmutató viszonyszám. Ezt az értéket egy nullától tizennégyig terjedő számskálán mérik. A 7-es pH-júak a semleges oldatok. Ettől az értéktől lefelé egyre savasabb egy oldat, felfelé haladva viszont egyre lúgosabb. 

Talajminőség

• Aranykorona érték
• Erózió: Amikor a talaj minősége különböző környezeti hatásokra romlásnak indul. Magyarországon a szántóterületek 40% -át érinti ez a probléma.
• Erózió elleni védekezés: fásítás, cserjésítés, gyepesítés, talajvédő vetésforgók.
• Agrotechnikai eljárások: talajművelés, trágyázás, vetés, növényápolás, talajtakarás, talaj-stablizálás, talajjavítás, talajvédelem gépesítése.
• Táblásítás: Táblásításnak nevezzük a szántó rendezését, közel azonos nagyságú való beosztását és utakkal ellátását.

Talajerővisszapótlás - trágyázás

Trágyázásnak nevezzük azt a termesztéstechnológiai eljárást, amelynek során növényi tápanyagokat juttatunk a talajba vagy a növényekre a jobb termés-minőség és termés-mennyiség elérése érdekében.

Trágyának minősül minden olyan szerves vagy ásványi eredetű anyag, amely a talajba kerülve annak tápanyagkészletét növeli.

A trágyafélék csoportosítása:

I.Szerves trágyák

1. Istállótrágyák
2. Zöldtrágyák
3. Tarló és gyökérmaradványok
4. Egyéb szervestrágyák: szalma trágya, kukorcaszá, komposzt, tőzeg

II.Műtrágyák:

1. Mono trágyák egyetlen hatóanyaggal: nitrogén, foszfor vagy kálium tartalmú műtrágyák
2. Összetett, poli trágyák, több hatóanyaggal

III. Közvetve ható trágyák:

1. Mésztrágyák
2. Baktérium trágyák
3. Nyomelem trágyák

Az istállótrágya és kezelése

Az istállótrágya úgynevezett "érés" révén válik hatékonyan felhaszálhaóvá. Az érés az a folyamat, amikor az istállótrágyában lévő szerves anyagok a benne lévő baktériumok hatására lebotódnak. Az érésnek két szakasza ismert: oxidációs szakasz és redukciós szakasz. Az oxidációs szakaszban a széntartalmú nitrogénmentes anyagok egy része elég, majd víz és széndioxid szabadul fel.

A redukciós szakaszban az előzőekben képződött széndioxid az ammóniával ammónium-karbónátot alkot. A redukciós szakasz 3-4 napig tart, ennek végén a C:N arány 20:1 lesz, ami a kívánatos paraméter.

Az istálórágya kezelése: 

A trágyakazal kialakítása a trágyakezelés legelterjedtebb módja. Ismertek még trágyaszarvasok is, amelyekben legalul 40-50 cm vastag szalmaréteg van. Végül: gyakran használnak a gazdaságok trágyaistállókat.

Zöldtrágyák: Zöldtrágyázás az az eljárás, amikor a zöld állapotban lévő növényeket alászántjuk, abból a célból, hogy ezátal a talaj humusz és táplálóanyag tartalmát növeljük.

A leggyakrabban használt zöldtrágya-növények a pillangósvirágúak közé tartoznak. Nagy előnyük, hogy ezek a növények nitrogénben gazdagok, így a talaj-minőséget is jelentősen javítják. Példák: csillagfürt, somkóró. Nem pillangósvirágú zöldrágya-növény a napraforgó.

A műtrágyák

Fogalom: A műtrágyák olyan szervetlen anyagok, amelyek a növények számára közvetlenül felvehető tápanyagokat tartalmaznak. Ezeket a tápanyagokat ásványi alakban tartalmazzák, vízben oldódó formában, így a növények számára gyorsabban felvehetőek. Ismertek egyoldalú műtrágyák, melyek csak egy adott hatóanyagot juttatnak a talajba, pédául nitrogént (N), foszfort (P) vagy káliumot (K). A műtrágyák másik csoportja a komplex vagy összetett műtrágyák, melyek egyszerre több hasznos anyagot is tartalmaznak.

A nitrogéntartalmú műtrágyák: 

A termesztendő növények zöld részeinek erőteljesebb növekedését segíti elő. Nitrogénhiány esetén a növények elsárgulnak és nem növekednek tovább. A műtrágyákban a nitrogén (N) a következő formákban van jelen: 

• ammónia (NH₃)
• nitrát (NO₃)
• amid (CO-NH)

Nitrogéntartalmú műtrágya például az Ammónium nitrát (NH₄NO₃)

A foszfortartalmú műtrágyák: 

A foszfor (P) elsősorban a virág és a termés fejlődéséhez nélkülözhetetlen anyag. Elterjedt foszfortartalmú műtrágya Magyarországon a Szuperfoszfát [Ca(H₂PO₄)₂ + CaSO₄] Gyengén savanyító hatású, gipsztartalma miatt szikes talajokon használható. 

Káliumtartalmú műtrágyák: 

A haszonnövények - főleg a burgonya, cukorrépa, gyümölcsfélék - termékminősége és eltarthatósága miatt fontos. Legismertebb Káliumtartalmú műtrágya: Kálium-klorid (KCl) vagy kálisó és a Kálium-szulfát (K₂SO₄), melyeket vetés előtt 2-3 héttel kell a talajba jutattni (savanyító hatásúak)

Talajjavítási módszerek

A talajok javításához különböző fizikai (más szóhasználattal: mechanikai), kémiai és biológiai módszereket lehet alkalmazni. [link]

Fizikai talajjavítási módszerek

1. Altalajlazítás (vagy mélylazítás): a tömődött, vizet záró réteg fellazítása forgatás nélkül.

2. Talajcsövezés (vagy drénezés): a talajra került és a talajban felhalmozódó vízfelesleg elvezetése, a mélyebb rétegekben létesített elszívórendszer (drénhálózat) segítségével.

3. Lecsapolás. A káros víztöbblet eltávolítása megfelelő felszíni csatornarendszerrel.

4. Mélyforgatás. Célja a kedvezőtlen fizikai tulajdonságú, felszínhez közeli, tömör réteg feltörése és összekeverése a kedvezőbb fizikai állapotú rétegekkel. Ezáltal a talaj levegősebbé válik, vízgazdálkodása javul. Nem használható olyan területen, ahol a mélyforgatással szikes, köves, kavicsos vagy glejes szint kerülne a felszínre. (Elsősorban tömődött homoktalajoknál alkalmazzák).

5. Homokrónázás (planírozás). A hullámos felszínű homokterületeken a buckák szélárnyék felőli oldala rendszerint olyan meredek, hogy akadályozza a talajművelést. A felszínt a homokbuckák anyagának mélyedésekbe történő hordásával igyekeznek kiegyenlítetté tenni.

6. Az Egerszegi-féle réteges homokjavítás (vagy altalaj-trágyázás). A homoktalajok rossz víz- és tápanyag-gazdálkodásának kedvezőbbé tétele, 40 és 60 cm mélységben kialakított (1–3 cm vastag) összefüggő trágyaréteg talajba vitelével. (Ehhez kb. 80–100 t/ha szerves trágya vagy komposzt szükséges). Istállótrágya helyett bentonitos tőzeg, zeolittal és tőzeggel kevert híg trágya stb. is felhasználható.

Kémiai talajjavítás

A kémiai talajjavítás fogalomkörébe tartoznak a talaj kedvezőtlen kémiai tulajdonságainak megszüntetésére, jobbá tételére irányuló eljárások.

1. Meszezés. A nagymértékű savanyúság és telítetlenség megszüntetése vagy csökkentése, illetve a kolloidok Ca-telítettségének biztosítása céljából CaCO₃-tartalmú anyagokat (mészkőport, lápi meszet, cukorgyári mésziszapot stb.) juttatnak a talajba. A javításhoz mintegy 5–20 t/ha hatóanyag szükséges.

2. Meszes altalajterítés (digózás). Kalciumkarbonát-tartalmú altalajt (löszt) terítenek a savanyú talajra, majd azt bemunkálják a szántott rétegbe. A módszer nálunk Tessedik Sámuel munkássága nyomán terjedt el. A javításra használt altalaj kevés vízoldható sót (< 0,2%-ot) és minimum 5% CaCO₃-ot tartalmazzon. Egyes szikes talajok javítására előnyösebben használhatók azok a talajok, amelyekben – amellett hogy a fenti követelményeknek eleget tesznek – néhány % gipsz is található. A felhasznált anyagmennyiség általában 200–500 m3/ha között változik. Ez a nagy tömegű anyag mintegy 5–7 cm ráhordást jelent.

3. Gipszezés (gipszes talajjavítás). A gipsztartalmú anyagokat lúgos kémhatású szikes talajok kémiai javítására lehet használni. Lúgos közegben (ha a pH > 7,5) ugyanis a CaCO₃ gyakorlatilag nem oldódik, a gipszből (CaSO₄ ∙ 2H₂O) viszont, a kémhatástól többé-kevésbé függetlenül, jelentős mennyiségű Ca2+ kerül a talajoldatba

4. Kombinált eljárások. A meszezést vagy a digózást gipszezéssel (ill. savanyú kémhatású feltalaj talajra vitelével) együtt alkalmazzák azért, hogy a mérsékelten lúgos feltalajú szikeseken a CaCO₃ oldódása és a talaj javulása biztosított legyen.

5. Lignitporos javítás. A lignitport a Duna–Tisza közi (sós szikes szoloncsák) gyepterületek javítására Herke Sándor használta 60–350 t/ha mennyiségben.

Biológiai talajjavítás

Biológiai talajjavításnak minősítjük mindazokat a beavatkozásokat, amelyek a célszerűen kiválasztott növények termesztésével is elősegítik a talaj javulását. Ilyen módszer pl. a homokterületek zöldtrágyázása, vagy amikor egyes növények (somkóró, napraforgó, lucerna) erős gyökérzetének lazító hatása javítja a kötött talaj víz- és levegőgazdálkodását. A gyökérzet áttöri, lazítja a tömődött rétegeket, s a későbbi vetemények számára viszonylag kedvező körülményeket teremt.

A szikes talajok javítása

Olvasd el figyelmesen, különösen a halvány sárga színnel kijelölt részeket. Ezek a tesztben is visszatérhetnek!

A szikes főtípusba sorolható talajok kiterjedése Magyarországon mintegy 600 ezer hektár. Figyelembe véve a szikes jellegű és a szikesedés által veszélyeztetett területeket is (szolonyeces réti, mélyben sós csernozjom talajok stb.) megállapítható, hogy hazánkban több mint egymillió ha-on - vagyis az összterület mintegy 10%-án - jelentkezik szikesedés. Ezért a szikesek részletes tanulmányozása és szakszerű javítása nálunk különösen fontos.

A szikesedést okozó tényezők nemcsak a talaj vízgazdálkodására, hanem a talajszerkezetre, a tápanyag-forgalomra s a növényi anyagcsere-folyamatokra is károsan hatnak. Mindezek össz-hatásaként alakult ki a talaj gyenge termékenysége.

A szikes talajok javításának elvi alapjai. 

A szikjavítás célja a talaj kedvezőtlen fizikai és kémiai sajátosságainak megszüntetése, ill. a kémhatás, a vízgazdálkodás és a tápanyag-szolgáltató képesség kedvezőbbé tétele. Ennek alapjait egyrészt a talajoldat káros anyagainak csökkentésével, másrészt a kilúgozási lehetőségek javításával lehet megteremteni. Az eredményes javítás feltétele tehát az, hogy a szikesedést kiváltó és fenntartó tényezők (felszínhez közeli szikes-sós talajvíz, szikes öntöző- és csurgalékvizek) hatását kiküszöböljük. Ezért a kémiai és fizikai javítást a legtöbb esetben vízrendezéssel kell összekapcsolni.

Mivel a különböző szikes talajok tulajdonságai (kémhatása, Na-tartalma, rétegezettsége stb.) között jelentős különbségek vannak, a használatos javítóanyagok kémiai összetétele sem egyforma.

Hazánkban jelenleg főleg digóföldet, mészkőport,cukorgyári mésziszapot vagy gipszet,gipsziszapokat használnak a szikes talajok javítására.

Kémiai javítás eredményeként a javítóanyag Ca-ionjai kicserélik a kolloidokon adszorbeált Na-ionokat, s javulnak a talaj termékenységét károsan befolyásoló fizikai és kémiai adottságok.

A javítóanyag kiválasztása és mennyiségének megállapítása

Javítási szempontból a szikes talajokat három csoportba sorolhatjuk:

• a gyengén savanyú (vagy semleges) feltalajú szikesek; pH < 7,5
• a gyengén lúgos feltalajú; pH = 7,5-8,5, illetve
• az erősen lúgos feltalajú (meszes-szódás) szikes talajok; pH > 8,5.

 

Az első javítási és hasznosítási csoportba tartozó sztyeppesedő réti szolonyecek, valamint a szolonyeces és erősen szolonyeces réti talajok kilúgzási szintje (A szint) aránylag vastag. Ezek a talajok alkalmasak leginkább szántóföldi művelésre. A szántott réteg CaCO3-ot (meszet) nem tartalmaz, vizes szuszpenzióban mért pH-ja < 7,5. Kalcium-karbonát legfeljebb 30–40 cm-nél mélyebben fordul elő. Bár a feltalaj kicserélhető-Na-tartalma általában számottevő, sok esetben jelentős hidrolitos aciditás (y1) is jelentkezik. Az ilyen talajok javítása meszezéssel vagy digózással megoldható.

A mészszükségletet (CaCO3 hatóanyagban) a kicserélhető-Na-tartalom alapján, a felső 0–20 cm vastag rétegre adjuk meg.

Olyan savanyú feltalajú szikeseknél, amelyeknél jelentős a hidrolitos aciditás – sok esetben nagyobb, mint 8 – célszerű figyelembe venni a savanyúság közömbösítéséhez szükséges mészmennyiséget is (a savanyú nem szikes talajoknál említett módon). A kiadandó hatóanyagdózist ekkor a talaj hidrolitos aciditása (y1) és kicserélhető-Na-tartalma ismeretében úgy kell megválasztani, hogy ez a két jellemző javítás után a megfelelő mértékben változzék.

Digózás esetén a digóföld CaCO3-tartalma önmagában nem adhat alapot sem a felhasználandó mennyiségének, sem az anyag alkalmas voltának megítéléséhez. Ehhez – Arany szerint – laboratóriumi ülepítési kísérleteket kell végezni, amelyekkel megállapítható, hogy milyen mennyiségű digóföld képes a vizes szuszpenzióban koagulálni a javítandó talajt. A talajba dolgozott nagy mennyiségű meszes, porózus sárga föld hatása igen összetett, nemcsak kémiailag, hanem fizikailag is előnyösen hat a javított rétegre.

A kémiai javításon kívül, a szikeseken is igen fontos a fizikai (mechanikai) javítás és a helyes talajművelés. Mélyművelésre ezeken a talajokon is szükség van, de ez – a B szint szikes sajátságai miatt – csak mélylazítással oldható meg szakszerűen. Ezeken a szikeseken tehát az A szint forgatását és a B szint lazításos művelését kell alapelvként szem előtt tartani. A talajlazítás jelentőségét meggyőzően bizonyítják a 14.1. táblázatban közölt adatok. Figyelemre méltó, hogy a B szint lazítása kedvezőbb hatású, mint a lazítás nélkül alkalmazott meszezés.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni a terület vízrendezését (elsősorban a felszíni vizek elvezetését) sem, mert anélkül a javítás nem vezet a kívánt eredményre.

A második javítási csoportba soroljuk azokat a szikeseket, amelyeknek vékony a kilúgzási szintje, ezért a talaj termékenysége sokkal gyengébb, mint az előző csoportba tartozóké. A mérsékelt kilúgozásból eredően az adszorpciós komplexum Na-telítettsége nagy, ezért a feltalaj kémhatása is gyengén lúgos (pH = 7,5–8,5), szénsavas meszet (CaCO3-ot) általában nem tartalmaz.

Ilyen talajok: a felszínben mészhiányos (szódát nem tartalmazó) közepes és kérges réti szolonyecek.

Mivel lúgos közegben a CaCO3 csak igen gyengén oldódik, javító hatása jelentéktelen. A pH 7,5-nél lúgosabb kémhatású talajoknál a meszezés nem vált ki számottevő javulást. Az ilyen talajok kémiai javítását – a lúgos közegben is hatékony és jól oldódó – gipszőrlemény (CaSO4 ∙ 2H2O) alkalmazásával, vagy ún. kombinált javítással lehet megoldani.

A kombinált javítás hazai alkalmazását az tette szükségessé, hogy a perkupai gipszbányából nyerhető anyagban a CaSO4 ∙ 2H2O mellett, jelentős mennyiségű anhidrit (CaSO4) is található. Az anhidrites gipszőrlemény pedig vízzel érintkezve cementálódik, ezért nem lehet egyenletesen kiszórni és megfelelően a talajba keverni. Ennek megelőzése céljából az őrlőüzemben mintegy 40%-nyi lignitporral keverik a kitermelt anyagot, ami jelentősen drágítja az amúgy sem olcsó gipszezést. Kísérletekben igen hatékonynak és gazdaságosnak mutatkozott a foszforműtrágya-gyártás melléktermékeként keletkező foszforgipsz. Ez azonban jelenleg csak külföldről szerezhető be.

Idevonatkozó vizsgálatok azt mutatták, hogy ha a szükséges hatóanyag 1/3-át 1/4-ét gipsz formájában viszik a talajra, az a gyengén lúgos feltalaj pH-ját csökkenti annyira, hogy a kiadott CaCO3 is megfelelően oldódik. Ilyen szikesek javítása tehát savanyító hatású anyag + mész együttes alkalmazásával (gipsz + mész vagy savanyú feltalaj + digóföld stb.) is eredményesen megoldható (Kombinált javítás).

A javítóanyag-szükséglet kiszámítása a kicserélhető Na-alapján, a már ismert összefüggés szerint történhet. A gipszdózis megadásánál természetesen nem a CaCO3, hanem a gipsz egyenértéktömegét kell a képletbe helyettesíteni. (Gipsz esetén: E = 86,1).

A gyengén lúgos feltalajú szikesek javítása – különösen akkor, ha a szántóföldi hasznosítás a cél – sokrétű, komplex beavatkozást igényel. Az átfogó (a felszíni és felszín alatti vizekre kiterjedő) vízrendezés, a megfelelő kémiai és fizikai javítás, s az agrotechnikai módszerek egybehangolt alkalmazása, elengedhetetlen feltétele a tartós javulásnak. Ilyen költséges komplex beavatkozást elsősorban a jobb területek közé ékelődött szikes talajfoltokon indokolt végrehajtani.

Gyepgazdálkodás azonban az eredeti talajvízállás mellett is kielégítő eredménnyel folytatható, ezért az ilyen talajok legnagyobb részét célszerű rét-legelőként használni. A nagyobb termés elérése érdekében azonban tanácsos a gyep újratelepítését elvégezni, s a hatékonyságot műtrágyázással, felszíni vízrendezéssel fokozni.

Lúgos feltalajú, ún. meszes–szódás szikesek (pH > 8,5). Ide tartoznak: a felszíntől karbonátos, szoloncsákos kérges réti szolonyecek, ill. a szoloncsák-szolonyecek és a szoloncsák talajok.

Javításukhoz csak jól oldódó, savanyító hatású anyagokat lehet használni. Mivel ezeknél a talajoknál csak igen nagy költséggel; átfogó vízrendezéssel, nagy mennyiségű javítóanyag talajba vitelével, ill. megfelelő mértékű trágyázással s igen gondos talajműveléssel (és lehetőség szerint öntözéssel) lehetne számottevő javulást elérni, legcélszerűbb rét-legelő gazdálkodást folytatni rajtuk.

Kémiai javításuk gipszezéssel vagy lignitporral (esetleg alumínium- vagy Fe(III)-szulfáttal) történhet. A lignitpor 40–50%-ban szerves anyag. Hatóanyaga: a benne lévő 2–3%-nyi elemi kén, illetve pirit (FeS2), valamint a kisebb mennyiségű vas- és alumínium-szulfát; pH-ja 3–6 közötti. Kéntartalma a talajban kénsavvá oxidálódik, s az csökkenti a talaj lúgosságát, illetve oldatba viszi a talajban levő CaCO3-ot.

A talajjavításához szükséges gipszmennyiséget az előzőekben ismertetett számítással vagy laboratóriumi ülepítési eljárásokkal lehet megállapítani. Az ülepítési módszerekkel a telített gipszvíz koaguláló-képességét vizsgáljuk. A javítandó talaj vizes szuszpenziójához növekvő mennyiségben gipszoldatot adva, meghatározott idő múlva megfigyeljük a koaguláció mértékét. Amelyik kezelésnél már jól láthatóan megindul a koaguláció, az ahhoz adott gipszmennyiség lehet a számítás kiindulópontja.

Összefoglalva: a szikes talajok hatékony javítását csak komplex beavatkozásokkal lehet megvalósítani. A komplexitás ezeknél a talajoknál is az adott helyen szükséges és célravezető fizikai, kémiai és műszaki eljárások összehangolt és megfelelő sorrendben történő alkalmazását jelenti. Az esetenként használt megoldások nagymértékben függnek a szikes talaj tulajdonságaitól. Pl.: a sztyeppesedő réti szolonyeceknél – ahol a talajvíz viszonylag mélyen van és süllyedő tendenciát mutat – a talajvízszint szabályozása nem szükséges, azonban a legtöbb esetben ekkor is gondoskodni kell a felszíni vizek elvezetéséről. Azokon a szikeseken viszont, ahol a talajvíz közel van a felszínhez és nagy mennyiségű káros sót tartalmaz – a felszíni vízrendezésen túlmenően – a talajvízszint szabályozását, süllyesztését is meg kell oldani. Ezek után lehet csak remélni, hogy a kémiai és fizikai beavatkozások a kívánt eredményre vezetnek. 

A homoktalajok javítása

 

A váztalajok főtípusába tartozó futóhomok és a gyengén humuszos homoktalajok összterülete hazánkban mintegy 350 ezer hektár. Közös jellemzőjük az, hogy – a kolloid-szegénység következtében – nagy a durvább pórusok mennyisége, víztartó képességük igen kicsi, s tápanyag-gazdálkodásuk rossz (a szerves anyag gyorsan ásványosodik, a tápanyagok bomlása, ill. kimosódása jelentékeny). A javítás alapvető célja tehát a talaj víz- és tápanyag-gazdálkodásának kedvezőbbé tétele.

Javítási módszerek

Réteges homokjavítás vagy altalaj-trágyázás. Lényege az, hogy a talajban 40, ill. 60 cm mélyen elhelyezett két (kb. 1–3 cm vastag) összefüggő trágya-szőnyeg fékezi a víz és a tápanyagok lefelé mozgását. Javul a feltalaj víztartó képessége és tápanyag-ellátottsága. Az aljtrágyázott talajon nagyobb lesz a gyökértömeg, ezért növekszik a szerves anyag mennyisége, s csökken a mineralizáció üteme. Végső soron nő a talaj termékenysége. Kísérletekben ez a javítási mód egyes területeken és egyes növényeknél 200–300%-os termés-növekedést biztosított.

A módszer azonban a gyakorlatban nem tudott elterjedni, mert egyrészt sok szerves anyagot igényel, másrészt a trágya szőnyegszerű elhelyezése is költséges.

Később istállótrágya helyett más anyagokat is kipróbáltak (műtrágyával kevert bentonit, tőzegkorpa, lápföld), ill. a célnak megfelelő gépek kialakításával kísérleteztek. A költséges eljárás csak intenzív kultúrák (szőlő, zöldség, gyümölcs) termesztése esetén látszik célravezetőnek.

A többi javítási módszert és javítóanyagot aszerint célszerű csoportosítani, hogy savanyú, vagy meszes homoktalajoknál használhatók-e elsősorban.

A savanyú homoktalajok javítása mésztartalmú anyagokkal. A Nyírség savanyú humuszszegény talajainak javítására az 1960-as évektől kezdték nagyobb mértékben felhasználni a helyben található természetes anyagokat. Javításra alkalmas anyagok a buckák közötti mély vonulatokban képződtek, ahol a vízbőség következtében a lápi és réti talajképződési folyamatok váltak uralkodóvá. A talajok javítási lehetőségeinek felmérése során kitűnt, hogy a Nyírségben igen sok helyen és nagy mennyiségben fordul elő javításra alkalmas meszes lápföld, amely nemcsak sok szerves anyagot, hanem jelentős mennyiségű ásványi kolloidot és CaCO3-ot is tartalmaz. A javítóanyag-dózis a talaj tulajdonságaitól és az anyag összetételétől függ.

Futóhomok-területeken – a digózáshoz hasonlóan – nagy mennyiségű (300–500 m3/ha) javítóanyagot célszerű használni, melyet a talaj felső 35–40 cm-es rétegébe szántással kell bekeverni. Így biztosítható, hogy az átlagos művelési mélység alatt mintegy 15–20 cm-es érintetlen javított réteg maradjon, amelyik kedvezően befolyásolja a feltalaj víz- és tápanyag-gazdálkodását. Ez a megoldás természetesen csak az anyaglelőhely közvetlen közelében alkalmazható gazdaságosan.

A gyengén humuszos savanyú homoktalajok javítása már lényegesen kevesebb, néhányszor tíz tonna lápi mésszel is megoldható, mivel ezeknél a szerves anyagok felhalmozódása és a kolloidtartalom növelése lényegesen kedvezőbb körülmények között történhet.

A mészszegény vagy mészmentes savanyú lápföldet: mészkőporral, vagy lápi mésszel kombinálva kell alkalmazni. Lápi mész és lápföld hiányában a csupán savanyúság csökkentő meszezés használható.

A többnyire Mg-hiányos savanyú homoktalajok (és a homoktextúrájú barna erdőtalajok) javításánál a csak CaCO3-ot tartalmazó meszezőanyagok helyett, lehetőség szerint a Ca- és Mg-tartalmú dolomitőrleményeket vagy az önporló dolomitokat kell előnyben részesíteni.

Hasonló eljárások alkalmasak a dél-somogyi savanyú homoktalajok javítására is.

A meszes homoktalajok javítóanyagai. A Duna–Tisza közi meszes homoktalajok javítását mészben szegény, sok szerves kolloidot tartalmazó anyagokkal lehet megoldani. Ilyenek: a savanyúlápföld, a savanyú tőzeg, de perspektivikusan gondolni kell a lignit nagy arányú alkalmazására is. (A mátrai külszíni bányában évente több millió tonna lignitpor képződik hulladékként).

Komplex homokjavítás és hatása a termésre

A homoktalajok tartós javulása is csak a komplex javítás különböző elemeinek alkalmazásától remélhető. A komplexitás itt azt jelenti, hogy a kolloidtartalom növelésére irányuló javítást

• trágyázással,
• talajvédelemmel,
• helyes talajműveléssel, s lehetőség szerint
• öntözéssel, ahol szükséges
• terep-egyengetéssel kell összekapcsolni.

Üzemi felmérések alapján a javítás után a termés átlagosan mintegy 5 GE/ha-ral (gabona-egyenérték/ha) lesz nagyobb.

Talajjavítás a kertépítés során

A kertépítés során gyakran felmerülő probléma, hogy nem optimális az építendő kertben a meglévő talaj minősége. Ilyen esetben fontos és megoldandó feladat számunkra, kertépítők számára, hogy a nem megfelelő minőségű talajt feljavítsuk és a kertet (annak talaját) a növények számára élhetőbbé tegyük. Kertépítési tanácsaink között most ebben a témában szeretnénk segítségükre lenni.

A talajokkal általánosságban többféle probléma merülhet fel. Lehet ez a szemcseméret, a kémiai jellemzők, és a víz és tápanyag tárolásával kapcsolatos. A Magyarországon ideális talaj középkötött, vályogos és humuszanyagokban gazdag. Ilyenek a barna erdőtalajok és a mezőségi talajok. Nagy területeken találhatók azonban ennél kötöttebb (kisebb szemcseméretű) talajok, amelyek nehezen engedik át a csapadékot, száradva töredezik a felszínük és nagyon nehezen művelhetők. Az agyagtalajok javítása legegyszerűbben a gyakori lazítással oldható meg, illetve komposzt és szervestrágya bejuttatásával. Szélsőséges esetben szakember által megállapított mennyiségű folyami homok is segítséget jelenthet. A talajszerkezetet védi és javítja a felszínt eltakaró dús növényzet.

Az előbbi talajtípusoknak ellentéte a homokos, nagyon laza szerkezetű talajcsoport. A nedvességet hamar elvesztik, szélsőséges esetben fújja a szemcséket a szél, általában hamar elbomlanak a humuszanyagaik, viszont könnyen művelhetők. Ennél a típusnál a rendszeresen végzett szerves trágyafélék bedolgozása jelenti a segítséget. Ezeken kívül különböző vízmegkötő anyagok is jók lehetnek, de csapadékos években vagy évszakokban ezeknek használatával el is mocsarasodhat a kertünk. Többféle szervesanyag-bázisú vízmegkötő anyagok léteznek, amelyek hosszabb-rövidebb ideig segíthetnek (pl. Zeba, gyökéritató), illetve hosszabb távon agyagásványok kijuttatása (vermikulit, Alginit) és stabil szerkezetű humuszanyagok bedolgozása jótékony hatással bír (Huminit).

Gyakran előforduló probléma, hogy nem a talajunk kémhatásának megfelelő növényeket szeretnénk a kertépítést követően a kertben látni. Pl. a hortenziák kék színe, az azáleák és rododendronok léte savanyú talajt követel meg. Eleve lúgos kémhatású talajt tartósan savanyítani nem lehet. Rendszeresen kijuttatott savanyító anyagokkal segíthetjük a savanyú talajokat kedvelő növények életét. Ez lehet évenként egyszer vagy kétszer a földbe dolgozott natúr barna tőzeg, és az öntözővízbe minden alkalommal juttatott citromsav. Tartósan talajcserével oldhatjuk meg ezt a problémát, de ebben az esetben a talajcsere előtt drénréteg, arra fektetett alul vízelvezetésre alkalmassá tett agrofólia kell hogy kibélelje az ültetőgödröt. Minderre azért van szükség, mert a talajokban a lúgos kémhatásért felelős vegyületek a nedvességgel vándorolnak, így folyamatosan lúgosítják a savas talajt fizikai elkülönítés nélkül.

Az erősen köves, valamint a szikes talajok esetében, és akkor, ha nagyon sok építési törmelék szennyezi a talajt, csak a talajcsere jelenthet megfelelő megoldást a növények és a karbantartásuk számára. Attól függ a leterítendő föld mennyisége, milyen növényzetet tervezünk kertünkbe. Füvesítéshez elég a 15-20 cm vastagság, cserjék és fák ültetésénál pedig legalább az ültetőgödör méreteinek megfelelő földmennyiségre van szükség. A kisebb lágyszárú növények esetében pedig legalább ásónyom mély földcsere lehet indokolt. Mindez azonban jelentős költségekkel is jár, így a kerttervezés során fontos, hogy megtaláljuk az optimumot az újonnan terítendő termőföld mennyiségét illetően.

 

Növények világa, biomok

 

Bioszféra: A Föld azon része, ahol az élőlények részesei a biológiai folyamatoknak. A bioszféra az élet színtere és állandó körforgás jellemzi

A növények környzete és a bioszféra

A bioszféra szót 1875-ben alkotta meg Eduard Suess geológus. Csaknem minden helyen – a sarkoktól az Egyenlítőig – megtalálni az élet valamilyen formáját. A bioszféra jellegzetes faunával és flórával rendelkező biomokra osztható fel.

A biom vagy bioformáció klimatikusan és földrajzilag meghatározott, ökológiai szempontból hasonló jellegű életközösségek (növények, állatok, talajlakó élőlények) együttese.

A szárazföldön a biomok elsősorban a szélességi övek mentén különülnek el. Az Északi és a déli sarkkör növény- és állatvilága viszonylag szegényes, a leggazdagabb élőhelyeket pedig az Egyenlítő közelében lehet megtalálni. 

Jelentősebb biomok

• Tundra övezet
• Tajga övezet - Oroszország, Kanada
• Mérsékelt övi lombhullató erdő
• Mediterrán erdő -  Dél-Európa
• Sivatag
• Trópusi, szubtrópusi szavanna
• Trópusi, szubtrópusi esőerdő 

Növényi törzsek

A XVIII. században élt svéd biológus, Carl von Linné alkotta meg a rendszertan tudományos alapjait. Ennek lényege, hogy az élőlények rendszertani kategóriákba tartoznak, mint ország, törzs, osztály, rend, család, nemzettség, faj. Pl búza: növények országa, zátvatermők törzse, egyszikűek osztálya, perjevirágúak rendje, perjefélék családja, perjeformák nemzettsége, Triticum faj. [forrás]

A növénytörzsek 

1. Vírusok (Virophyta)
2. Baktériumok (Schyzomycophyta)
3. Kékmoszatok (Cyanophyta)
4. Ostorosmoszatok (Euglenophyta)
5. Sárgásmoszatok (Chrysophyta)
6. Barázdásmoszatok (Pyrrophyta)
7. Zöldmoszatok (Chlorophyta)
8. Barnamoszatok (Phaeophyta)
9. Vörösmoszatok (Rhodophyta)
10. Nyálkagombák (Myxophyta)
11. Valódi gombák (Mycophyta)
12. Zuzmók (Lichenophyta)
13. Mohák (Bryophyta)
14. Harasztok (Pteridophyta)
15. Nyitvatermők (Gymnospermatophyta) Ezen belül 4 osztály van: Cikászok, Leplesmagvúak, Fenyők, Tiszafák
16. Zárvatermők (Angiospermatophyta) Ezen belül 2 osztály van: Egyszikűek, Kétszikűek

 

A rendszer alapegysége a faj. Ennél kisebb rendszertani egység az alfaj, a változat és a forma. A több rokon fajt a nemzetség foglalja magába. A kettős nevezéktan szerint egy faj egyértelmű azonosításához a nemzetség és a faj nevét is meg kell adni (például Prunus persica, ahol Prunus a nemzetség neve, persica a fajé). A hierarchikus sorrendben egyre magasabb rangú kategóriák követik egymást:

• a család
• a rend
• az osztály
• a törzs
• az ország
• a domén

Közbeeső fokozatokat jelentő kategóriákat is be lehet iktatni (például alrend).

***

A globális növénytermesztés problémái II.

 

Földünkön legnagyobb területen termesztett növények: búza, rizs, kukorica, árpa, köles. Ezek úgynevezett népélelmezési termékek. A rizs Ázisában számít a legfontosabb népélelmezési növénykultúrának.

Globális probléma: A Föld egyes területein túltermelés fordul elő (ezek a legjobb termőterületek, pl: Európa, USA, Argentina, Ausztrália) másutt viszont nagy az élelemhiány (pl Afriában) mert az éghajlati, domborzati és talajtani viszonyok nem alkalmasak a népélelmezési növények termesztésére. 

Legfőbb élelmiszertermelők:

• Búzatermelés: Kína,India, Oroszország, USA, Franciaország, Kanada, Ukrajna, Pakisztán, Németország, Argentína
• Kukoricatermelés: USA, Kína, Brazília, Argentína, Ukrajna, Indonézia, India, Mexikó, Románia, Oroszország

Leginkább éhezéssel sújtott területek: 

Kongó (Afrika), Szomália (Afrika), Szudán (Afrika)

A Föld 7.2 milliárd lakójából közell 800 millió éhezik napjainkban. 

Globális problémák

A Föld mezőgazdasága egyszerre okozója és elszenvedője is a klimatikus helyzet romlásának. Ugyanis az állattartás, trágyázás, növényvédelem növeli az üvegházhatást, rontva a klimatikus viszonyokat, melyek aztán visszahatva tönkreteszik a termőterületeket. Pl: elsivatagosodás, bizonyos növénykultúrák visszaszorulása, szárazság, talajromlás. 

Az EU-nak csökkentenie kell a mezőgazdasági eredetű üvegházhatású gázok kibocsátását, és az élelmiszer-előállítási rendszerét az éghajlatváltozáshoz kell igazítania. Az éghajlatváltozás mellett azonban számos más nyomás is nehezedik a mezőgazdaságra. A növekvő globális kereslet és az erőforrások iránti fokozódó verseny miatt az uniós élelmiszer-előállítást és -fogyasztást tágabb összefüggésben, a mezőgazdaságot, az energiát és az élelmezésbiztonságot összekapcsolva kell vizsgálni. [forrás]

A mezőgazdaság különösen nagy mennyiségű metánt és dinitrogén-oxidot bocsát ki, amely két jelentős üvegházhatású gáz. A metán az állatok emésztése során a tápanyagok bendőben történő lebontása következtében keletkezik, és böfögéssel kerül kibocsátásra. Tárolt trágyából és a hulladéklerakóban tárolt szerves hulladékból is felszabadul. A dinitrogén-oxid kibocsátás a szerves és szervetlen nitrogéntartalmú trágyák használatának közvetett eredménye.

A mezőgazdaság az üvegházhatású gázok uniós kibocsátásának 10%-áért felelt 2012-ben. Az állatállomány jelentős csökkenése, a műtrágyák hatékonyabb alkalmazása és a jobb trágyagazdálkodás 1990 és 2012 között 24%-kal csökkentette a mezőgazdaságból származó uniós kibocsátást.

 

A világ többi részén azonban a mezőgazdaság az ellenkező irányban fejlődik. 2001 és 2011 között a növénytermesztésből és állattenyésztésből eredő globális kibocsátás 14%-kal nőtt. Ez a növekedés főként a fejlődő országokban következett be, a mezőgazdasági össztermelés emelkedésének köszönhetően. Ennek oka az egyes fejlődő országokban a jövedelmek emelkedése miatt a megnövekedett globális élelmiszer-kereslet és az élelmiszer-fogyasztási szokások változása volt. Az emésztés során zajló erjedésből (fermentációból) származó kibocsátás 11%-kal nőtt ebben az időszakban, és 2011-ben az üvegházhatású gázok ágazat általi teljes kibocsátásán belül 39%-ot ért el. [x]

Klímaegyezmények []

• 1992-ben született meg az ENSZ, Éghajlatváltozási Keretegyezmény (UNFCCC)
• Az UNFCCC harmadik, 1997 -es konferenciáján született meg a kiotói jegyzőkönyv. 
• 2016 április 22 -én Párizsban az ENSZ tagországok képviselői, 195 ország írta alá a megszülető megállapodást, mely a Párizsi Éghajlatvédelmi Egyezménynevet kapta. Ebben a globális átlaghőmérséklet emelkedésének 1,5-2 fok alatt tartása, új, környezetbarát technológiák fejlesztése és a pénzáramlások következetessé tétele is szerepelt, a korábbi, üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésén túl.

Megoldási tervek: 

• ) az innovatív technológiáknak a termelési módszerekbe való jobb integrálása (például a trágyából felszabaduló metán megkötése)
• ) megújuló energiaforrások használata: geotermikus, illetve szél-, víz energia alkalmazása
• ) a műtrágyák hatékonyabb alkalmazása
• ) a hús- és tejtermelés hatékonyságának növelése (azaz az előállított élelmiszer egy egységére jutó kibocsátás csökkentése) is segíthet.
• ) a fogyasztási szokások megváltoztatása is elősegítheti az üvegházhatású gázok élelmiszerhez köthető kibocsátásának csökkentését.

Általában véve az összes élelmiszer közül a hús- és tejtermékek adják az élelmiszer egy kilogrammjára eső legnagyobb globális szén-dioxid-, nyersanyag- és vízlábnyomot. Az üvegházhatású gázok kibocsátása szempontjából az állattenyésztés és a takarmánynövények termesztése több mint 3-3 milliárd tonna szén-dioxid-egyenértéket állít elő. A mezőgazdasági szállítás és feldolgozás az élelmiszerhez köthető kibocsátáshoz csak kis mértékben járul hozzá. Az élelmiszer-hulladék és a nagy kibocsátással járó élelmiszerek fogyasztásának csökkentése révén hozzájárulhatunk az üvegházhatású gázok mezőgazdaságból származó kibocsátásának csökkentéséhez.

Az éghajlatváltozás hatásai: 

1. Az egyre gyakoribb rendkívüli hőség, valamint a csapadék és a rendelkezésre álló vízkészletek csökkenése várhatóan akadályozza a növények termelékenységét.
2. Várhatóan a terméshozamok is változni fognakévről évre a szélsőséges időjárási események
3. A hőmérséklet és a termesztési idény változásai is befolyásolhatják egyes fajok például a kártevők, gyomnövények és a betegségekelterjedését
4. A mediterrán térség egyes részein a nyári hónapokban bekövetkező rendkívüli hőség és vízhiány miatt előfordulhat, hogy néhány nyári növényt télen fognak termeszteni. Más területeken, például Nyugat-Franciaországban és Délkelet-Európában várhatóan csökkenni fog a terméshozam a forró és száraz nyarak miatt, a télen történő növénytermesztés viszont itt nem lehetséges.

A lehetséges hozamcsökkenés egy részét ellensúlyozhatják gazdálkodási gyakorlatok, például a rendelkezésre álló vízkészleteknek megfelelő vetésforgó alkalmazása, a vetés időpontjának a hőmérséklethez és a csapadékeloszláshoz való igazítása és az új körülményeknek jobban megfelelő növényfajták (például hő- és szárazságtűrő növények) termesztése.

Az éghajlatváltozás nem csak a szárazföldi élelmiszerforrásokat érinti. Egyes halállományok elterjedése már megváltozott az Atlanti-óceán északkeleti részén, ami befolyásolja az ezekre az állományokra támaszkodó közösségeket az egész ellátási láncban. A nagyobb hajózási forgalom és a melegebb vízhőmérséklet invazív tengeri fajok megtelepülését is elősegítheti, ami a helyi halállományok pusztulását okozza.

A magyar mezőgazdaság problémái [forrás]

Magyarország agroökológiai potenciálja 18-20 millió ember élelmiszerellátását tenné lehetővé.

• ) Időjárási anomáliák, melyek globális szinte kezelhetőek. Pl: Az egyre gyakrabban előforduló túl sok vagy túl kevés csapadék, melynek éven belüli eloszlása is hektikus. (2019-ben és 2020-ban a májusi csapadékmennyiség extrém sok volt.) Probléma a túl hideg vagy túl meleg telek illetve az aszályos, túl forró nyarak gyakorisága. A korai fagyok, az ingadozó, kiszámíthatatlan hőmérsékleti viszonyok is sokszor okoznak gondot. Mindezek az időjárási anomáliák a fentebb már említett globális éghajlat-változásokkal állnak összefüggésben.
• ) Modernizáció, mert fontos lenne a jelenleginél is jelentősebb fejlesztési forrásokat és lehetőségeket biztosítani. Elengedhetetlen a technológiafejlesztés, a hazai KFI kapacitások erősítése, az oktatás, illetve a képzés színvonalának emelése, illetve a szaktanácsadási rendszerek szakmai felkészültségének fejlesztése.
• ) Hatékonytámogatáspolitikára volna szükség. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) 2019-es jelentése szerint 2 000 milliárd forint támogatási forrás kellene a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a vidék rendelkezésére a következő vidékfejlesztési programban.
• ) Az adórendszerbenis szükség lenne néhány változtatásra. 
• ) A termés és jövedelembiztonság, ezzel kapcsolatban a kamara az alábbi intézkedéseket fogalmazta meg: a jelenlegi 80 000 hektáros öntözött terület nagyságát 20 éven belül legalább egy millió hektárra kell emelni. 
• ) A teljes élelmiszerlánc fejlesztése 

A magyar mezőgazdaság bruttó kibocsátása (2019-ben) [forrás]

• Gabonafélék [26%]: Kukorica: 13,2%, búza: 9,7%, árpa: 2,3%, egyéb gabona: 1,2%
• Állattartás [25%]: Baromfi: 10,8%, sertés: 9,0%, szarvasmarha: 3,7%, egyéb: 1,3%
• Ipari növények [12%]: Napraforgó: 6,3%, olaj és rparepce: 3,7%, Egyéb: 2%
• Állati termékek [11%]: Tej: 6,9%, tojás: 2,3%, egyéb: 1,4%
• Kertészeti termékek: friss zöldségek [9%]: 7,5%, virágok, ültetvények: 1,5%
• Gyümölcsfélék: 4,2%
• Takarmányok: 2,5%
• Burgonya: 1,2%
• Bor: 1,3% 

 

Földmérés, a Föld alakja, méretei

 

A földmérés, vagy más néven geodézia a helymeghatározás tudománya. Művelői a földmérők, vagy más néven geodéták. A földmérés elsősorban a földfelszín, és az azon lévő természetes, vagy mesterséges "tereptárgyak" helyének, méreteinek meghatározásával, térképezésével foglalkozik, illetve a terveken szereplő létesítmények jellemző pontjainak a terepen történő kitűzése, megjelölése a feladata.

Fontos, hogy a tudomány szerint milyen a Föld alakja. A Föld Listing javaslatára: geoid (1873 óta hivatalosan)

 

A földmérés az ókori civilizációkkal együtt alakult ki. A nagy építkezések, az öntözőrendszerek magas szintű földmérés nélkül nem valósulhattak volna meg. A termőföld birtoklása a birtokhatárok kitűzését igényelte, de az adók kivetéséhez ekkor készítették az első "ingatlan-nyilvántartásokat" is.

Földmérés az ókori Egyiptomban

Érdekes a szakma kettős elnevezése. A geodézia görög eredetű szóösszetétel (föld-osztás), a földmérés ennek magyar megfelelője. Mégis a két szónak igyekeznek eltérő jelentést adni. A geodéziát szokásos általános- vagy alsógeodéziára és felsőgeodéziára (elméleti geodézia) felosztani. A felsőgeodézia elsősorban a Föld alakjának és méreteinek meghatározásával, a geodéziai alaphálózatokkal, a nagy kiterjedésű, kontinentális vagy országos felmérésekkel foglalkozik. Az angol geodesy kifejezést a felsőgeodéziára használják, és ennek feleltetik meg magyarul a geodézia kifejezést. A kisebb kiterjedésű, helyi felméréseket és kitűzéseket, ahol általában a Föld görbültsége elhanyagolható soroljuk az alsógeodéziába. Az angol nyelvben az alsógeodéziára a surveying (felmérés) kifejezést használják. Ennek analógiájára a földmérés kifejezést gyakran az alsógeodézia megfelelőjének tekintik.

Egy más jellegű felosztás is megfigyelhető: A gyakorlati geodézia építőiparhoz kötődő részét a szakma elsősorban a geodézia néven említi (annak ellenére, hogy az angol nyelvben erre kifejezetten a surveying szót használják), míg a kataszterhez, földrészletekhez, ingatlan-nyilvántartáshoz kötődő munkákat földmérésnek nevezi.

Még a XX. század elején is a földmérés a mérnök feladata volt. Akkoriban a mai építőmérnöki szakmák még nem különültek el, a mérnök készítette el a felmérést, a folyószabályozást, az utak, vasutak tervezését és építését is. Az elnevezése is változott az idők során: mérnök, kultúrmérnök, általános mérnök, építőmérnök. Ma már igen sok szakra specializálódnak az építőmérnökök a képzésük során.

A földmérésen belül is kialakultak speciális szakterületek. A kataszteri geodéziáról, és az ipari geodéziáról már beszéltünk. A fotogrammetria fényképek, elsősorban légifelvételek alapján végez méréseket, és térképezéseket. A topográfia a közepes méretarányú, domborzatot is ábrázoló szakterület, amely a kialakulásakor katonai célokat szolgált. A térképészet részben a földméréshez kötődik, amennyiben a mérések alapján szerkesztik meg a térképeket, de a kartográfia már távolabbi kapcsolatban van a földméréssel, hiszen a kartográfiai térképeket nem közvetlenül mérésekből, hanem meglévő térképekből és más adatokból szerkesztik, a feladata pedig elsősorban a sokszorosítás.

A navigáció mára már önálló tudományággá vált elsősorban a GPS műholdas helymeghatározásnak köszönhetően. A térinformatika a térképek számítógépes megvalósításának köszönhetően jött létre, és a helyhez köthető adatok tárolásával, lekérdezésével, elemzésével foglalkozó, igen dinamikusan fejlődő tudomány.

A Föld adatai

Hossz és terület mértékegységek

 

A földmérés során megállapítják egy adott földterület méretei és nagyságát, mégpedig hossz és terület mértékegységekben. Az alábbiakban ezekről lesz szó, röviden:

A hosszúságot nagyon sokféle hosszmérték mérheti, ezek közül az SI-egységeket kell előnyben részesíteni, néhány kivétellel. A Nemzetközi Mértékegységrendszer, röviden SI (Système International d’Unités) modern, nemzetközileg elfogadott mértékegységrendszer, amely néhány kiválasztott mértékegységen, illetve a 10 hatványain alapul. Az SI-mértékegységrendszert az 1960-as Általános Súly- és Mértékügyi Konferencia (Conférence Générale des Poids et Mesures, CGPM) fogadta el.

SI hosszmértékek

Az SI-mértékegységrendszer hosszmértéke a méter, amiből származtatható pl.:

• milliméter (a méter 1/1000-e)
• centiméter (a méter 1/100-a)
• deciméter (a méter 1/10-e)
• kilométer (1000 méter)

Régi és angolszász hosszmértékek

• hüvelyk
• láb
• yard
• mérföld

A terület mértékegységei

SI szabvány a terület mértékegységei a négyzetméter (m²), négyzetmilliméter (mm²), négyzetkilométer (km²), de használatosak még más egységek is.

• 1 négyzetmilliméter = 0,000001 négyzetméter = 10−6 négyzetméter
• 1 négyzetkilométer = 1 000 000 négyzetméter = 106 négyzetméter
• 1 négyszögöl = 3,59665 m²
• 1 kataszteri hold = 1600 négyszögöl = 5754,64 m² =0,575464 hektár (ha)
• 1 hektár (ha) = 10 000 m²

A mezőgazdaságban rendszerint a hold és a hektár mértékegységeket használják egy - egy földterület méretének meghatározásához. Ám vigyázni kell, mert ez a két mértékegység nem könnyen váltható át egymásba, ugyanis 1 hektár nem tesz ki pont két holdat, mivel 1 hold 5754 négyzetméter egy hektár pedig kereken 10 ezer négyzetméter. Tehát érdemes következetesen vagy holdat, vagy hektárt használnunk (kerülve ezek vegyes alkalmazását).

***

A földmérési alaptérkép []

 

A Fttv. 10. § (1) meghatározása szerint: "Az állami földmérési alaptérkép (a továbbiakban: alaptérkép) az egységes országos térképrendszerben készült olyan nagyméretarányú térkép, amely állami alapadatként tartalmazza a közigazgatási határokat, a földrészleteket, azok határvonalait, helyrajzi számait és egyéb azonosítóit, művelési ágait, a művelés alól kivett területeket, a földrészleteken lévő épületeket és a névrajzot. Tartalmazza továbbá a szakmai szabályzatokban foglalt módon a különféle építményeket és létesítményeket. Az alaptérképhez a földrészletek területi adatait tartalmazó területjegyzék tartozik."

A település fekvése

Belterület, külterület, különleges külterület (zártkert).

Az MSz 7772-1 jelzetű Szabvány (továbbiakban: Szabvány)

A MSZ 7772-1 jelzetű, "Digitális alaptérkép fogalmi modellje" című szabvány, amely összhangban van a Fttv-el, valamint az európai térinformatikai szabványosítással:

1. a) meghatározza

- a digitális alaptérkép fogalmát, amely az alaptérkép számítógépes változata,

- a digitális állami földmérési alaptérkép tartalmát, amely az állami földmérési alaptérkép számítógépen kezelhető változata;

1. b) fogalmi szempontból meghatározza és tartalmilag pontosan körülhatárolja

- az állami alapadatok fogalmát, amely az állami földmérési alaptérkép tartalmi elemeinek, a földmérési alappontoknak és a digitális ügykezelést szolgáló felmérési munkaterület objektumnak a körét fogja át,

- az alapadatok fogalmát, amely az állami földmérési alaptérkép és az alaptérkép közötti tartalmi különbséget adja meg;

1. c) előírja

- az alkalmazandó geodéziai alapokat és

- a digitális alaptérkép megjelenítésének főbb szabályait;

1. d) objektumorientált szemléletben meghatározza a digitális alaptérkép

- objektumainak körét, osztályozási rendszerét, féleségeit és attribútumait,

- geometriai és topológiai alapjait,

- teljes részletességű adatminőségi követelményeit és az adatminőség mindenhol használandó féleségeit.

DAT Szabályzat

A Digitális alaptérképek tervezése, előállítása, felújítása, karbantartása, adatcsere-formátuma, dokumentálása, ellenőrzése, minőségellenőrzése, hitelesítése és állami átvételi folyamatáról, valamint a földmérési alaptérképek analóg, numerikus és digitális adatainak digitális alaptérképpé történő átalakításáról és minőségellenőrzéséről DAT szabályzatok rendelkeznek.
1996 évtől az állami földmérési alaptérképeket a DAT szabályzatokban foglalt szakmai előírások szerint kell készíteni. Minden esetben helyszíni ellenőrzés is történik.

Megtalálható és megvásárolható a Földmérési és Távérzékelési Intézetnél.

További információk: nive.hu prezentáció

 

Földügyi alapismeretek, földmérési feladatok []

 

Földmérési és térképészeti alapfeladatok

A földmérés és térképészet irányítása az állam feladatává tett olyan közhasznot szolgáló tevékenység, amely a Föld felszínének (illetve felszín alatti létesítmények) meghatározott tartalmi és pontossági követelményeknek megfelelő valósághű ábrázolását eredményezi: műszaki, jogi, igazgatási, kulturális és tudományos szükségletek kielégítése céljából. A feladatok végrehajtásában a legkülönfélébb igények és érdekek kielégítésére specializálódtak a vállalatok, szervek és intézmények országos tevékenységi körű egységektől helyi kis bázisokig. A földmérési és térképészeti tevékenység az állampolgárok és különféle intézmények széles körét érinti. E tevékenység törvényi szintű szabályozására az 1996. évi LXXVI. sz. törvényben (röviden: Fttv. [7]) került sor.

Állami alapmunkák és sajátos célú földmérési tevékenység

A földmérési és térképészeti tevékenységeket két nagy csoportba sorolhatjuk:

állami alapmunkák és

sajátos célú földmérési munkák.

a.) Azokat a földmérési és térképészeti feladatokat nevezzük állami alapmunkáknak, amelyek megoldása az egész nemzetgazdaság érdeke (így államérdek), az állam és intézményei hajtják végre, illetve gondoskodnak a végrehajtásukról.

Ilyenek:

• az országhatárral kapcsolatos mérési feladatok;
• az országos vízszintes és magassági alappont-hálózat létrehozásával és fenntartásával kapcsolatos feladatok;
• a földmérési topográfiai alaptérképek;
• a nagyméretarányú állami földmérési alaptérképek előállításával kapcsolatos munkálatok; továbbá
• a Földrajzi Névtár összeállítása, karbantartása, stb.

Ezeket mindenkor az állam finanszírozta és gondoskodott a munka eredményének (alapponthálózat, alaptérképek) megfelelő színvonalon történő karbantartásáról is. Mindezek meghatározóak a további adatok előállítása szempontjából.

b.) A nem említett összes egyéb földmérési és térképészeti tevékenységet összefoglalóan: sajátos célú földmérési munkának nevezzük.

Az állami alapfeladatok körébe nem tartozó, különböző műszaki célok megvalósítása érdekében végzett földmérési és térképészeti munkákat szinte lehetetlen tételesen felsorolni. Ebbe a körbe tartozik tehát mindazon földmérő munka, ami nem sorolható az állami alapfeladatok körébe. A sajátos célú földmérési munkák magukba foglalják: a telek megosztásokat, parcellázásokat, a kisajátítás földmérési munkáit, a különböző beruházások földmérési munkáit, a közműnyilvántartás geodéziai munkáit, az út-, vasút-, vízügy és az erdészet földmérési munkáit, illetve az egyéb ún. mérnökgeodéziai munkákat - hogy csak a jelentősebbeket emeljük ki.

Az állami alapmunkák során keletkezett adatokat és az elkészített térképeket vizsgálatukat, minősítésüket és állami átvételüket követően földmérési és térképészeti állami alapadatként kell kezelni.

Az állami alapadatnak a hitelességét és változásvezetését az állam jogszabályban biztosítja, ellentétben az egyéb alapadatokkal, melyek karbantartását állami költségen nem biztosítják. Alapértelmezetten állami alapadatnak szoktuk tekinteni a földmérési alaptérkép tartalmát, mely az alappontok, a határok és az épületek, építmények ábrázolásából tevődik össze. Ezen túlmenően nem csak a végtermék, hanem minden egyéb közbenső munkarész is az „állami alapadat”-ok körébe tartozik. Így az állami alapmunkák során keletkezett mérési és számítási adatokat, az elkészített térképeket, azok vizsgálatát, minősítését és állami átvételét tanúsító jegyzőkönyveket földmérési és térképészeti állami alapadatként kell kezelni.

A sajátos célú földmérési és térképészeti tevékenység során keletkezett adatok (változási dokumentáció) földhivatali átvételi vizsgálat alapján kapott minőségi tanúsítást követően válhatnak állami alapadattá.

Az alapadatok mindazok az alaptérkép-készítéshez kötődő adatok, melyek nem tartoznak az állami alapadatok kategóriájába, de a térképi tartalom szempontjából alapadat jelleggel bírnak. Ezek előállítását az állam nem finanszírozza. Ezen adatok előállítása az adatok előállításában érdekeltek költségére történik. Amennyiben azonban előállításra kerülnek, az ábrázolás (adatbázisbeli elhelyezés) tekintetében általános (szabványos) előírásokat kell alkalmazni.

A földmérési munkák egységessége

Az állami alapadatok használata kötelező! Mind az állami alapmunkák és alapfeladatok végzésénél, mind a - munka jellegétől függően - sajátos célokat szolgáló földmérési és térképészeti munkáknál alapja a további munkavégzésnek.

Erre egyrészt a különböző földmérési és térképészeti munkák összehangolása érdekében van szükség, másrészt ezáltal biztosítható, hogy ugyanazon a területen ismételt és szükségtelen mérések ne történjenek. Így lehet összhangot teremteni a különböző földmérési és térképészeti munkák között.

A sajátos célú munkára vonatkozóan három fontos előírást szükséges kiemelni. Ezek:

az állami alapadatokat a munka során - annak jellegétől függően - fel kell használni;

az alaptérkép tartalmának megváltozásával járó földmérési munkát úgy kell elkészíteni, hogy a keletkezett új adatok és térképek közvetlenül beilleszthetők legyenek az állami alapadatok körébe;

annak hangsúlyozása szükséges, hogy a sajátos munkák folytán keletkező azon adatok, amelyek az állami alapadatok körébe tartoznak – a földhivatali átvételi vizsgálatot követően - állami alapadattá válnak, amelyet át kell adni az illetékes körzeti földhivatalnak.

A sajátos célú földmérési tevékenység végzésénél be kell tartani az állami alapmunkákra vonatkozó jogszabályokat, valamint az illetékes szaktárca által kiadott szakmai szabályzatokat és szabványokat, előírásokat.

Ezeken a rendelkezéseken keresztül valósítható meg a különböző földmérési és térképészeti munkák megfelelő minősége és összhangja. Így kerülhető el a párhuzamos munkavégzés, és csak így biztosítható az állami alapadatok körének teljessége, s ezáltal az adatszolgáltatás magasabb színvonala. Ennek érdekében elengedhetetlen a harmonikus, megfontolt, lehetőleg hosszú távra alkalmazható szabályozás. Ennek hiánya az állami földmérés (és az egész földügyi szakterület) megengedhetetlen szétzilálásához vezetne! 

***

A vízszintes irányú mérés []

 

A vízszintes mérés feladata a pontok helyének vízszintes vetületben történő meghatározása. A vízszintes mérés szempontjából a pont és a rajta átmenő függőleges azonos fogalmak, mivel a függőleges egyenes bármely pontjának vízszintes vetülete ugyanaz a pont. Ezért vízszintes értelemben akkor tekintünk megjelöltnek egy pontot, ha fizikailag előállítunk egy függőleges egyenest a pont fölött vagy a ponton átmenő függőlegesen fizikailag kijelölünk egy másik pontot. 

Pontok jelölése

A pontjelölés gyakran függőleges egyenes kitűzéséből áll. A pontok megjelölése lehet végleges vagy ideiglenes. Az ideiglenes pontjelölés célja a pontoknak láthatóvá, irányozhatóvá tétele csupán a mérés tartamára. A végleges pontjelölés feladata az egyes pontok fennmaradásának biztosítása, hogy azokat későbbi, esetleg évek múlva végzendő méréskor is fel tudjuk használni. Az ideiglenes pontjelölés célja a pontoknak láthatóvá, irányozhatóvá tétele csupán a mérés tartamára.

Fontosabb megjelölési módok, eszközök: a kitűzőrúd, a jelrúd, a fajel, a tetőjel, a bipód, a tripód, az egyszerű gúla, az árboc és az állványos gúla.

A kitűzőrúd 2-4 m hosszú, 3 cm átmérőjű puhafából, acélból, műanyagból készül. Készítik háromszög keresztmetszetűre is. Alul acélsaruval látják el, 20 – 50 cm-ként piros-fehér, vagy fekete-fehér sávokra festik. A mérés vagy a kitűzés ideje alatt a kitűzőrudat függőlegesen kell tartani. Kemény talajon vagy útburkolaton vasállvány összefogó gyűrűjébe kell helyezni. A jelrudat vagy tokos póznát nem közvetlenül a földbe, hanem deszkából készített, alul 5x5 cm, felül 6x6 cm keresztmetszetű, 70 vagy 90 cm hosszú tokba helyezik, és abban a rudat faékkel rögzítik. A tokot keresztvéséssel ellátott téglára központosan állítják. A fajel erdős területen a jelrúd helyett alkalmazott pontjelölés. Úgy erősítik a fa ágához, hogy az 2 m-rel a lombkorona fölé emelkedjék. A tetőjel a jelrúdhoz hasonló kialakítású, amelyet a háztető fedélszék gerendázatához erősítenek. A bipód, tripód, az egyszerű gúla és árbóc közös jellemzője, hogy a beirányzandó jel magasan van, a jel alatt pedig műszerrel fel lehet állni. Az állványos gúla két, egymásba épített, de egymással sohasem érintkező állványzatból áll, a műszerállványból és az észlelőállványból. Készítik fából és fémből is. Magassága 8-24 m.

Végleges pontjelölések

A végleges pontjelölések célja, hogy a háromszögelési és sokszögelési hálózatban meghatározott alappontok maradandóak, illetve könnyen helyreállíthatóak legyenek. Ezért az állandósítási jeleket úgy kell kialakítani, hogy azok fennmaradása biztosított legyen. A pontokat általában vascsővel, csappal, vasszekrénnyel és kővel állandósítják. Régebben vasszekrénnyel állandósították a pontokat. Újabban szokás belőtt HILTI-szeggel is állandósítani. Járdába vascsapot, vascsövet cementezve állandósítanak pontokat, amelyek sokszor elpusztulnak. Ezért a pont közelébe épületek lábazati falába őrcsapokat kell elhelyezni, melyek segítségével a pont ismét kitűzhető. Végleges pontjelként felhasználhatunk templomtornyokat, gyárkéményeket, villamos vezetékek tartóoszlopait stb. Külterületen az alappontokat és birtokhatár-pontokat kővel jelölik meg. A pontjelölés fagyálló terméskőből, betonból vagy vasbetonból készül. A kövek mérete a pontok fontosságától (rendűségétől) függően változó. A kő felső lapján keresztvésés vagy furatos csap jelöli a pontot. Oldallapján HP betűk (háromszögelési pont) olvashatók. Alappontokat négyszög keresztmetszetű, birtokhatár-pontokat háromszög keresztmetszetű kővel állandósítanak. A végleges pontjelölések föld alatti és föld feletti részből állnak. Elhelyezésük után ezeknek egy függőlegesben kell lenniük. Az I. és II. rendű pontoknak három, a III. rendű pontoknak két, a IV. és V. rendű pontoknak csak egy föld alatti jele van. Az V. rendű pontoknál föld alatti jelként keresztvéséses téglát helyeznek el, melyre a környezettől elütő színű talajt vagy salakréteget terítenek. 

A földmérés lépései []

FÖLDMÉRÉS MENETE

1. Megbízás
2. Földhivatali adatszolgáltatás
3. Irodai előkészítés
4. Helyszíni mérés
5. Irodai kiértékelés
6. Munkarészek elkészítése
7. Kitűzés
8. Munkarészek földhivatalba történő leadása
9. Teljesítés

MI A LEGGYAKORIBB FÖLDMÉRÉSI MUNKAFOLYAMAT?

A munka típusától, nagyságától, és a munkát végző földmérőtől függően változhat a földmérés menete, viszont a tapasztalatom szerint ez a leggyakrabban alkalmazott munkafolyamat egy általános ingatlan-nyilvántartási célú földmérési munkára a 8/2018. (VI. 29.) AM rendelet-nek megfelelően:

1. Megbízás

A polgári törvénykönyv általános szabályai szerint a megbízó az ügyfél, a megbízott pedig a földmérő vállalkozó.

2. Földhivatali adatszolgáltatás

Az ingatlan-nyilvántartás tartalmát felhasználó, és a tartalmában változást eredményező földmérési munkát a hatályos földhivatali adatszolgáltatás alapján lehet elkészíteni, ezét adatkérés szükséges az illetékes ingatlanügyi hatóságtól.

3. Irodai előkészítés

A rendelkezésre álló adatok, és információk alapján a munkafolyamatok előkészítése és a helyszíni mérés megtervezése.

4. Helyszíni mérés

Geodéziai módszerek, és műszerek alkalmazásával a természetbeni állapot szükség szerinti felmérése.

5. Irodai kiértékelés

A helyszíni mérés feldolgozása és összehasonlítása a földhivatali adatszolgáltatásban szereplő hatályos ingatlan-nyilvántartási térképpel, korábban készült földmérési munkarészekkel, és az egyéb szakmailag releváns adatokkal.

6. Munkarészek elkészítése

A szakmai szabályzatok szerinti földmérési munkarészek elkészítése, és belső minőség ellenőrzése. Szükség szerint egyeztetés a megbízóval, és az érintett szakhatóságokkal.

7. Kitűzés

A meglévő, vagy az új határvonal(ak) helyszíni megjelölése, szükség szerint a szomszédok előzetes értesítésével.

8. Munkarészek földhivatalba történő leadása

Az ingatlan-nyilvántartás tartalmában változást eredményező, és a jogszabályokban rögzített egyéb esetekben a földmérő vállalkozó az általa elkészített munkarészeket vizsgálatra, záradékolásra, és iratmegőrzésre leadja az illetékes járási földhivatalba.

A munka típusától függően a záradékolást követően lehet beszerezni a szükséges hatósági engedélyeket, okiratokat, kérni az ingatlan-nyilvántartási bejegyzést, vagy az egyéb szükséges eljárásokat lefolytatni.

9. Teljesítés

Az ügyfél és a földmérő vállalkozó közötti megállapodás lezárása.

 

A vízszintes mérés eszközei []

 

A vízszintes alapponthálózatok kialakításának célja, hogy a különböző építmények, pl. ipartelepek, lakóparkok, vonalas létesítmények, víztározók, földalatti terek (pl. mélyművelésű bányák, metrók), stb. telepítéséhez, tervezéséhez, kivitelezési munkáihoz egységes geodéziai alapot biztosítson. Ez az egységes geodéziai alap elengedhetetlen követelménye a létesítmények tervekben rögzített, gazdaságos megvalósításának. 

Eszközök:

• cövekek
• jelzőkaró
• függő (zsinóros vetítő)
• libella (csöves vagy szelencés)
• mérőléc
• mérőszalag
• szögprizma

A vízszintes mérés prezentációs anyaga

nive.hu_prezentacio

 

Munkavédelem

 

A munkavédelem a szervezett munkavégzésre vonatkozó biztonsági és egészségügyi követelmények és az ezeket megvalósító szervezetek, intézmények, eszközök, elıírások összessége. A munkavédelem célja a baleseteli foglalkozási ártalmak megbetegedések megelőzése. A munkavédelem elıírja a balesetek, foglalkozási ártalmak megelızésének módszereit. Szervezeti felépítését és ellenırzését törvény szabályozza.

A munkavédelem fontos, kiemelt területei:

• Veszélyforrások az egyes munkafolyamatokban, munkakörökben
• Munkavédelmi eszközök
• Baleset-megelőzés
• Tűzvédelem
• Biztonságos anyagmozgatás
• Teendők munkabaleset esetén

Mi az a tűzvédelem?

A tűzvédelem részletes szabályait a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény határozza meg. E törvény fogalmi szinten rögzíti (4. § b) pont), hogy a tűzvédelem a tűz elleni védekezést jelenti, amely gyűjtőfogalom magában foglalja a tűzesetek megelőzését, a tűzoltási feladatok ellátását, a tűzvizsgálatot, valamint ezek feltételeinek biztosítását is.

A 35/1996 (XII.29.) BM rendelettel kiadott Országos Tűzvédelmi Szabályzat (OTSZ) alapján kötelező feladat a legalapvetőbb tűzkockázati elemek értékelése, amelynek a legfontosabb eleme a létesítmények tűzveszélyességi osztályba sorolása.

Tűzveszélyességi osztályok:

•         „Fokozottan tűz- és robbanásveszélyes” – jelzése: „A”
•         „Tűz- és robbanásveszélyes” – jelzése: „B”
•         „Tűzveszélyes” – jelzése: „C”
•         „Mérsékelten tűzveszélyes” – jelzése: „D”
•         „Nem tűzveszélyes” – jelzése: „E”

MUNKAVÉDELEM

• A munkabaleset és a személyi feltételek
• Az egyéni védőeszközök használata
• A villamosság biztonságtechnikája