A főbb gazdasági haszonnövények termesztése

Nemzetgazdasági és népélelmezési szempontból, illetve vetésterület alapján a leginkább kiemelt haszonnövényeink a búza, a kukorica és a napraforgó.

A búza jellemzői és termesztés-technológiája

A búza a második legfontosabb termesztett haszonnövényünk a kukorica mellett. Több, mint 1 millió hektáron termesztjük. Népélelmezési növény, hiszen a kenyér alapját képezi, a belőle készült liszt. A búza egyszikű növény, mely a pázsítfűfélék családjába tartozik. Gyökérrendszere mellék gyökérrendszer, szára szalmaszár, virágzata kalász, termése: szemtermés. Fejlődés: csírázás, kelés, bokrosodás, szárbaindulás, kalászolás, virágzás, megtermékenyülés, szemképződés, érés. A búza öntermékenyülő növény, csak a nyitva virágzó növényeknél fordul elő kismértékben idegen megporzás.

Termesztés: [forrás]

• A búza a középkötött, humuszban gazdag mély termőrétegű talajt kedveli.
• Vetésmélység: 4-7 cm,
• tőszám: 5-7 mllió darab / hektár, 200 - 300 kg / ha

A búza felhasználása: kenyérgabona, abraktakarmány, alom és ipari alapanyag is. A búzafajták egyrésze korai-, középérésű vagy közép-késő érésű. Vannak étkezési és takarmány búzafajták. Az őszi búza fejlődésének a mérsékelt égöv felel meg a legjobban, ettől délre csak a járójellegű, vagy tavaszi búzák termesztésének vannak meg a hőmérsékleti feltételei. 

Talajigény: A búza a mély termőrétegű, jó szerkezetű, tápanyagokkal jól ellátott, jó vízgazdálkodású talajokat kedveli. Ezekkel a tulajdonságokkal főleg a mezőségi talajok (mészlepedékes csernozjom) rendelkeznek (Dél-Alföld). Az erősen savanyú erdőtalajok, láptalajok, szikesek csak nagyobb arányú talajjavítás után válnak alkalmassá búza termesztésre. A laza homok, sekély termőrétegű, sülevényes talajok, valamint a hideg, vizenyős talajok búzatermesztésre alkalmatlanok. 

Elővetemény: A búza nem tartozik a monokultúrában termeszthető növények közé, vagyis jelentősebb terméscsökkenés nélkül két évnél tovább önmaga után nem termeszthető. Jó elővetemények: a hüvelyes növények; az őszi- és tavaszi keveréktakarmányok; a korán lekerülő növények /rost és olajlen, repce, mák, dohány, korai burgonya, stb./; az időben feltört pillangós szálas takarmánynövények /lucerna, vöröshere, stb., és a füves herék/. Rossz elővetemények: minden későn lekerülő növény /pl. a későbben érő kukoricák, cukorrépa, takarmánycirkok, stb.

Az élelmezési célokra felhasznált búza fontos minőségi követelménye, hogy a szemtermésben a viszonylag nagy (70%) keményítőtartalom mellett minél nagyobb (legalább 13%) legyen a fehérjetartalom. A fehérjetartalom kedvezően befolyásolja a liszt sütőipari értékét és a kenyér emészthetőségét.

Az alapművelés:  

• - tarlóhántás /ekével, tárcsával, stb./; - alapművelés /középmély nyári szántás, ill. vetőszántás/; A tarlóhántásra a nyár elején, vagy a nyár folyamán betakarított növények után kerül sor, s lényegében egy sekélynek tekinthetõ, 6–15 cm munkamélység közötti talajelõkészítést jelent.
• - szántás elmunkálás /önálló vagy kapcsolt műveletekkel/;
• - ápoló talajművelés /a gyomosodástól és a talajállapottól függően tárcsa, fogas, henger, stb./;
• - vetőágy-készítés /rendszerint kombinátorral/;
• - vetés utáni lezárás /azok után a vetőgépek után, amelyek nem végzik el a magtakarást, magtakarófogas, esetenként gyűrűshenger, stb./.

Vetés: A búza optimális vetésideje október első fele, illetve október 5-20 közötti időszak. Az ország északabbra eső részein inkább október elején, a déli részekben pedig október közepe táján vetjük a búzát. A szikes és kötött talajokon viszont a korábbi - szeptember végi - vetésidő a kedvezőbb. A búzát rendszerint a gyakorlatban kialakult "gabonasortávolságra" (12 cm) vetjük. De vethető valamivel kisebb (10,5 cm), vagy nagyobb (15 cm) sortávolságra is. Újabban terjedőben van a 15,2 cm-es sortávolságú, valamint a művelőutas vetés.

Gyomirtás: A búza - és a többi kalászos gabona - vegyszeres gyomirtása általában állománypermetezéssel történik. A vegyszeres gyomirtás esetenként összekapcsolható a lombtrágyázással és a különböző növényvédőszerek kipermetezésével is. /A szántóföldi gépeknél hektáronként 80-150 liter, a repülőgépeknél 35-60 l/ha víz felhasználása az általános.

Betakarítás: A hazánkban termesztett búzafajták három, illetve két érési csoportba tartoznak, ennek ellenére érési és aratási idejük között csak néhány /5-7/ napos eltérések vannak. Általában június végén és július első felében érnek és arathatók a hazánkban termesztett búzafajták. Ma már teljes egészében géppel és főleg egymenetes kombájnos aratással takarítjuk be a búzát. A többi aratási módra csak erősen megdőlt, és főleg több irányban összekuszált táblákon lehet szükség. Országos termésátlag (2020): 5,37 tonna / ha [forrás: nak.hu]

A kukorica jellemzői és termesztés-technológiája [forrás]

A kukorica a búza melletti másik legfontosabb haszonnövényünk, melyet szintén 1 millió hektár körüli területen termesztünk. Az egyik legfontosabb takarmánynövény; felhasználása, hasznosíthatósága igen sokoldalú: humán élelmezésben, takarmányként és ipari felhasználásban is fontos (étolaj, cukor, keményítő, söripar). Keményítőben gazdag szemtermése fontos abraktakarmány, de a teljes kukoricanövény is értékes takarmány, melyet többféleképpen (zölden, silózva, stb.) hasznosítanak.

Silózás: A kukorica a silózott takarmány legfontosabb összetevője. A silózás lényege: levegőmentes (anaerob) körülmények teremtése a megfelelő erjedéshez, ami tartósított takarmányt eredményez.

A kukorica egyszikű és a perjevirágúak rendjébe, a perjefélék családjába tartozik. A kukorica lágyszárú, egylaki, egynyári növény. Őshazája Amerika, ahonnan a 16. században került Európába. Nagy mennyiségben termeszthető, termésátlaga 6 tonna / hektár.

Éghajlatigény: A sikeres termesztéshez meleg, napfényes időjárás szükséges. Emellett azonban szükséges a megfelelő mennyiségű és eloszlású csapadék mennyisége is. Különösen fontos a - májusi meleg, - júliusi és augusztusi csapadék a tenyészidő folyamán. A csírázáshoz 7-12 OC hőmérsékletet igényel, melyet április közepi-végi vetéssel tudunk hazánk területén biztosítani. A kelés utáni hideget sárguló levelekkel jelzi az állomány.

Talajigény: a nagy és biztos termések eléréséhez mélyrétegű, humuszban és tápanyagokban gazdag, középkötött talajokra van szükség. A kukorica nagyon érzékeny a talajok légjárhatóságára. Nagy nitrogén igényű, a foszfor igénye közepes és a kálium igénye magas. Ezért a kukoricát elsősorban a jobb talajokon termesztik, mert ökológiai érzékenysége sokkal nagyobb, mint a búzáé. A növény nagy vízigénye, szárazságtűrése és biztonságosabb termesztése elsősorban a mélyrétegű, humuszban gazdag, középkötött vályog talajokon elégíthető ki. Eredményes kukoricatermés még a legjobb talajadottságok mellett sem képzelhető el nitrogén műtrágya használata nélkül. A kukorica kimondottan káliumigényes növény. Ezért még jó kálium ellátottságú talaj esetén is eredményes lehet ilyen típusú műtrágya kijuttatása.

Elővetemény: Bár a kukorica önmaga után is eredményesen termeszthető (monokultúrában), azonban az utóbbi években felmerült problémák, mint a rezisztens gyomnövények és főleg a kukoricabogár megjelenése alapvetően átértékelteti ezt a gyakorlati szemléletet. Tehát a vetésváltás agronómiai és agrotechnikai szerepe felértékelődik a jövőben, erre feltétlenül számítani kell!

Talajművelés: A sikeres és gazdaságos kukorica termesztés már az elővetemény betakarításakor elkezdődik! Ugyanis az energiatakarékos és vízmegőrző talajművelés első lépése a szakszerű tarlóhántás. A tarlóhántás leggyakrabban használatos eszközei a száraz hazai talajviszonyok között a tárcsás boronák, (lehetőleg gyűrűs hengerrel lezárva) és a nehéz kultivátorok illetve kombinált, egymenetes munkagépek. Tavasszal kiemelt fontosságú művelet a vetőágy (magágy) elkészítése. Ugyancsak fontos feladat az őszi szántások, alapművelés lezárása, simítózása, a váltvaforgató ekével végzett szántás. A magágy készítéshez legelterjedtebben az ásóboronás, illetve kultivátoros gépkombinációk (kombinátorok) használatosak.

Vetés: A kukorica vetése akkor kezdődik el, amikor a talaj a vetés mélységében a déli órákban 12 C-ra melegszik. Ez rendszerint április 15-20-a körül szokott bekövetkezni. Az optimális vetésidő hazánkban a talajok felmelegedésétől függően április 15-30-a között van. A vetésmélység általában 5-10 cm között váltakozik; kötöttebb talajokon és korábbi vetésnél, valamint ha kisebb a vetőmag, 5-6 cm; lazább talajokon, későbbi vetés esetén, és ha nagyobb a vetőmag, 6-10 cm körül van. Korszerű vetésmód: a szemenkénti vetés, ahol a sortávolság az alkalmazott vetőgépektől függően 70, vagy 76,2 cm.

Növényápolás: Gyomirtószerekkel való permetezés a gyomok elpusztítására. Gyakori gyomok: fenyércirok, a parlagfű, a libatopfajok, a disznóparéj fajok, a kakaslábfű, a vadköles, a tarackbúza, a csillagpázsit, a hamvas szeder, az apró szulák és a csattanó maszlag. A kukorica betegségei közül a legszámottevőbb a golyvásüszög, a levél foltosság, a baktériumos levélfoltosság és a fuzáriózis, ami támadhat szárat, csövet és szemet. Kártevői közül a kukoricabogár, a bagolypillék, a levéltetvek, a földibolhák, a fritlégy, a kukoricabarkó, a kukoricamoly a leggyakoribbak.

Betakarítás: Teljes érésben kell betakarítani, amikor a szemek nedvességtartalma 36% körüli. Hazánkban a fajták tenyészidejétől és vízleadóképességétől függően szeptember és október a kukorica optimális betakarítási ideje. Kukorica országos termésátlag (2020): 8,6 tonna / ha [forrás: nak.hu] 

------ D O L G O Z A T Í R Á S : B Ú Z A  É S  K U K O R I C A ------

Egyéb termesztett növényeink

A rozs jelentősége [nive.hu]

A második legfontosabb gabonanövény, a pázsítfűfélék családjába tartozik. Az észak-európai hűvös klíma legfontosabb gabonaféléje a rozs. A mérsékelt égöv alatt a búza után a második kenyérgabona növény. A gabonafélék sorában világviszonylatban kb. a nyolcadik helyet foglalja el; vetésterülete 16-17 millió hektár körül van világszinten. Hazánkban 2018-ban 32 ezer hektáron termesztették. [vetésterületek]

Fontosabb rozstermesztő tájaink: a Nyírség és a Duna-Tisza köze. Ezenkívül a Somogy, Veszprém és Zala megyék gyengébb termékenységű talajain is termesztenek rozsot. Lisztjéből jó minőségű kenyér készíthető, korpája kiváló minőségű abraktakarmány; szalmája alom. Ezeken túl zöldtrágya is.

Éghajlatigény: hűvösebb, csapadékosabb éghajlat kedvelője.

Talajigény: jobban alkalmazkodik a rossz talajokhoz, mint a búza. Megterem sovány homoktalajon is.

Elővetemény: Önmaga és más növény után is vethető. Nem érzékeny a betegségekre és a gyomokat is elnyomja gyorsan fejlődő jól betakarítható növény.

Vetés: Szeptember folyamán, de 2-3 (max 5) centinél nem mélyebbre.

Betakarítás: június végén, vagy július elején érik. A viaszérés vége, illetve a teljes érés eleje az ideális.

Magasra növő, megdőlésra hajlamos haszonnövény, a nitrogén adagolására érzékeny. Szárszilárdítót igényel. 

A tritikále termesztése:

trriticum + secale = búza és rozs keresztezett hibridje. Jellemzően 90 - 100 ezer hektáron termesztjük, Takarmány és kenyérgabona is. Csírázóképessége gyenge, fontos a korai vetés.

Az árpa termesztéstechnológája

Az árpa a gabonák között a harmadik legnagyobb területen termesztett, 240 - 250 ezer hektáros haszonnövényünk, mely a búzával egyidőben honosítot ősi növénykultúra..

• Tavaszi és őszi árpát is termesztünk, melyek közül az előbbi humán az utóbbi takarmányként való fogyasztásra szolgál. (Őszi árpa = sertéstakarmány)
• Az őszi árpát vetés előtt fontos csávázni a fekete és fedett üszög ellen. A vetés szeptember végén történik, egyenletes mélységben. Ideális mélység: 5 cm. Csávázás: egy vegyszeres növényvédemi eljárás a kórokozók ellen. A vetőmagokat kezelik rendszerint csávázószerrel.
• A tavaszi árpa esetében fontos a megfelelő talajelőkészítés: őszi mélyszántás, 8-10 cm mélységben. Kora tavasszal a magágy megnyitása kombinátorral vagy ásóboronával.

A zab termesztéstechnológiája

• ) Elsősorban tenyészállatok takarmányozására használják értékes beltartalma és ízletessége miatt.
• ) Klasszikus takarmány lovak számára, viszont az emberi fogyasztásban nem jelentős Magyarországon. Zabpehely, zabkása formájában az egészséges hazai élelmiszerek közt megjelent.
• ) Szálastakarmányként termését, szárát, leveleit is hasznosítják, illetve a tavaszi keverék-takarmányoknak is fontos eleme.
• ) A zab jellemzői: magasabb vízigény, bugavirágzat, a talajjal szembeni igénytelenség, Magyarországon leginkább a Ny-Dunántúlon és az Északi hegyvidéken termesztik.

A napraforgó termesztéstechnológiája [link]

Termesztése világviszonylatban is fejlődő tendenciát mutat, a világ olajosmag-termelésének 12 %-át a napraforgó adja. Jelentőségét tehát kaszattermésének olajtartalma adja. A napraforgó kitűnő minőségű étolajat ad, mert jelentős mennyiségű a humán táplálkozásban nélkülözhetetlen telítetlen zsírsavakat tartalmaz. Olajának tápértékeit növeli a zsírokban oldódó A- D- és E- vitaminok

Felhasználása tehát:

1. - olajtartalma:

• élelmiszeripar: étolaj, margarin
• kozmetikai (pl. krémek), szappan-, festék-, műanyag-, textilipar/gyártás
• biodízel

1. - napraforgó pogácsa/magdara (olajkinyerés mellékterméke): · takarmányozás (magas fehérjetartalom: pogácsa 48-50%, dara 34-46%)

III. - mag (nagy ezerkaszattömegű fajták): · madáreleség, pörkölve: emberi fogyasztás

1. - kaszathéj (melléktermék): takarmányélesztő-, furfurolgyártás
2. - zöld- és silótakarmány (siló: fehérjetartalom 14-16%)
3. - zöldtrágyázás (régebben, homokon, sziken)

VII. - mézelő növény: 20-30 kg méz/ha, méhek - beporzás

Éghajlatigény: Magyarország éghajlata megfelel a napraforgó termesztésének. A napraforgó a meleg- és fényigényes növények közé tartozik. A fagyzug kerülése ajánlott, mivel itt gyűlik össze a páratartalom. Ha jó az idő, nem kell beavatkozni, lábon beérhet. Esős, hideg időben betegségek kialakulása gyakrabban előfordul.